Paleolit diéta I. rész

Egyes táplálkozási irányzatok komoly és hihető ideológia köré építkeznek, sok összetevőből állnak, ezért szakmai megítélésük nem egyszerű feladat. Mivel a „paleo” az egyik legismertebb ilyen irányzat érdemes bővebben is foglalkozni vele.

A kritikai megközelítést nagyban nehezíti, hogy a paleo-rendszer tudományos érvelése első hallásra igencsak hihetőnek és hitelesnek tűnik, rendkívül sok háttérhivatkozást tartalmaz, amelynek visszaellenőrzése komoly kihívást jelent. Némileg gyengíti a rendszert, hogy sok alternatív irányzattal rendelkezik, amelyeknek a létrejötte többnyire gazdasági érdekeltségre vezethető. Az egyes irányzatok közötti eltérések viszont jelentősen befolyásolják az étrend megítélését.

Az emberiség történetének jelentős része (99,5%-a) a több mint 2 millió éve kezdődött és kb. 11500 évvel ezelőtt befejeződött paleolitikum (őskőkorszak) időszakára esik. Ezen igen hosszú idő alatt az emberek táplálkozási gyakorlata, szokásai az akkor fellelhető táplálékokhoz igazodtak és rögzültek. Az utóbbi pár ezer évben bekövetkezett változások (pl. a földművelés kialakulása) olyan élelmiszerek nagy mennyiségű fogyasztását idézték elő / tették lehetővé, amelyek korábban nem voltak jelen, ezért ezekhez az emberi szervezet nem volt képes alkalmazkodni. Az utóbbi száz évben megjelent finomított, illetve feldolgozott élelmiszerek okolhatóak a civilizációs megbetegedések (pl. kardio-vascularis megbetegedések, rák, elhízás, cukorbetegség, étel intolerancia, allergia) járványszerű elterjedéséért. Ennek egyik bizonyítéka a ma élő környezeti népek ezen betegségektől való mentessége, amely azzal magyarázható, hogy táplálkozásuk a paleolit kori emberéhez nagyon hasonlónak tekinthető.

Azt, hogy az ős kőkorszakban mivel táplálkoztak elődeink csak találgatni tudjuk. Leginkább talán rügyeket, leveleket, fák terméseit, magvakat, gumókat, gyökereket, rovarokat, tojásokat, gyíkokat, kisebb állatokat, hovatovább elhullott állatokat (dögöket) fogyaszthattak. Azt tudjuk, hogy voltak már szerszámok, melyeket hús darabolására használtak, de azt nem tudjuk, milyen gyakran használták őket, vagyis milyen gyakran jutottak valójában húshoz. Ezen kívül találtak őrlőköveket is, amelyek magvak és bogyók őrlésére szolgálhattak, de itt is kérdés a használat gyakorisága. Nyoma igazából csak a húsfogyasztásnak van, akkor mondhatjuk azt, hogy más nem is szerepelt az étlapjukon? Mindenesetre a gabonafélék fogyasztását egyértelműen a földművelés kezdetéhez kötni nem tűnik ésszerű gondolatmenetnek. Az ember sokkal régebb óta, egyes kutatások szerint 30 ezer évvel, merészebbek szerint akár 200 ezer évvel korábbról ismerte és fogyasztotta a gabonaféléket, mint hogy termeszteni kezdte volna azokat. Logikusan hangzik, hogy talán éppen azért kezdte a termesztést, mert korábban már használta a vadon termőket, azaz volt tapasztalata velük.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a területi elhelyezkedést, az éghajlati és egyéb környezeti tényezőket sem, amelyek mind külön-külön megkövetelték az éppen aktuális „élelmiszer kínálathoz” történő alkalmazkodást. A paleolitikumot jelentő igen hosszú időszak alatt pl. többször drasztikusan megváltozott az éghajlat (jégkorszak), és hogy ez mit jelent a táplálkozásban, ahhoz némi támpontot ad, ha összevetjük a ma élő természeti népek különböző csoportjainak (egy a szavannán élő afrikai-, a brazíliai őserdőben élő indián- vagy a sarkvidék közelében élő eszkimó törzs) életfeltételeit és táplálkozását. Ezek alapján nem lehet egységes sémát ráhúzni a paleolit ember étrendjére és szokásaira sem.

Csekély mennyiségű adat áll rendelkezésre a kor „egészségügyi viszonyainak”, betegségeinek feltérképezésére is, hiszen csak a csontleleteken nyomot hagyó betegségekről lehet bizonyosat tudni. Van azonban 120 ezer éves csontlelet tumorszerű elváltozással és 15 ezer éves fogleleteken tömeges fogszuvasodás nyomai, ami utóbbi jelentheti azt, hogy a késői paleolitikumban voltak szénhidrátot rendszeresen fogyasztó csoportok.

Folytatás következik....