Low CARB vs Low FAT

Örök vita tárgya, vajon az alacsony szénhidrát vagy az alacsony zsírtartalmú étrend a legjobb a fogyáshoz? Az biztos, hogy sokatok azt mondaná, nem kérdés, az alacsony szénhidrát típusú étrendek/diéták jobban teljesítenek.

De biztos így van ez?

Nézzük meg mint mond a tudományos irodalom erről.

A low carb diéta követői a szénhidrát - inzulin elmélet miatt gondolhatják úgy, hogy az alacsony szénhidrát bevitelű diéta lehet a megoldás kulcsa. Az elmélet szerint a szénhidrátok, azáltal, hogy megemelik a vér inzulin szintjét képesek arra, hogy elhízást okozzanak bármilyen körülmények között, még akár akkor is, ha kalóriadeficitben vagyunk.

Ez az állítás teljesen fals. Lehetlen kalóriadeficitben hízni és alapvetően a hízás-fogyás meglétét sem kizárólagosan az inzulin szintünk befolyásolja. Táplálkozástudományi körökben ez a szénhidrát - inzulin elmélet nem elfogadott, hiszen semmilyen adat nem támasztja alá, sőt pont ellenkezőleg. A következő tanulmányban az alanyok magas, szükséglet feletti kalóriatartalmú és magas szénhidráttartalmú étrendet követtek. Azt vizsgálták, hogy a kalóriatöbblet okozta hízás során az új zsírsejtek a táplálkozás során bevitt szénhidrátokból vagy zsírokból keletkeztek. Az eredmény meglepő módon azt mutatta, hogy a raktározott zsírok minimális mennyisége származott a szénhidrátokból és inkább az étrendi zsírok raktározása történt meg.

Nézzük meg példákon keresztül az egyes szituációkat.

Van egy kalóriadeficitet jelentő magas szénhidrát de alacsony zsírtartalmú étrendünk.

A szénhidrátok felhasználása növekszik, ezzel párhuzamosan csökken a zsírok felhalsználása a magas inzulin szint következtében. Mivel főként szénhidrátokat használ el a szervezet a nap során, az a kevesebb étrendi zsír amit elfogyasztunk nagyobb eséllyel kerül a zsírraktárakba.

De a magas szénhidrát és inzulin szint miatt nem lesz a szénhidrátokból nagyobb mennyiségű zsír?

A válasz nem. Csak azért mert magas az inzulin szinted, nem fogsz nagyobb mennyiségű zsírt tárolni. Ezt a folyamatot De novo lipogenesisnek hívjuk, amely a májban történik meg. A szénhidrátok zsírraktárakká való formálása nagyon nagyon kis mértékben törénik meg. Kivéve akkor ha szélsőségesen alacsony zsírbevitelről beszélünk.

Még mindig kalóriadeficitben vagyunk, azonban magas zsír és alacsony szénhidráttartalmú étrendet követünk. Magas zsírbevitel során alacsony lesz az inzulin szintünk, ezért egyértelműen magas lesz a zsírok felhasználása. Ezzel párhuzamosan magasabb lesz a zsírok raktározása is, mivel renteged zsír van jelen a szervezetben. Hangsúlyozom, nincs szükség inzulinra a zsírraktározhoz.

Mi látszik ebből?

A szervezet rendkívül rugalmasan képes választani az energiát biztosító makrotápanyagok közül. Azonban a nap végén nem a szénhidrát bevitel vagy a zsírbevitel aránya fogja meghatározni a fogyást, hanem az, hogy a zsírok felhasználásának és tárolásának aránya miként jelentkezik, amit persze a kalóriaegyensúly határoz meg.

Ha a raktározás mértéke nagyobb, mint amit felhasználsz akkor szükséglet feletti kalóriabeviteled van.

Ha a raktározás mértéke kisebb, mint amit felhasználsz akkor kalóriadeficitben vagy.

Ha a raktározás és felhasználás ki van egyenlítve, akkor kalóriaegyensúlyról beszélhetünk.

Tehát összegezzük.

Egy magas zsírbevitel magasabb zsírégetést eredményez, de egyúttal magasabb zsírraktározást is összehasonlítva egy alacsony zsírbevitelű diétával, ahol bár kisebb a zsírok felhasználási aránya, egyúttal kisebb mértékű a zsírok raktározása is. A testtömegünket a felhasznált és raktározott zsírok aránya határozza meg, nem pedig a bevit szénhidrátok és zsírok aránya.

A két étrend ugyanakkora fogyást eredményezhet. Nincs különbség, nem helyezhető az egyik étrend a másik fölé.

Ha azonban az egészséget vesszük figyelembe, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a magas telitettt zsírsavbevitel károsan hathat az szív és érrendszerre illetve a magas fehérje és alacsony szénhidráttartalmú étrend negatívan befolyásolhatja a bélflóra összetételét.